2013. augusztus 23., péntek

Saturdayplace, avagy Rock 'n' tRoll Szombathelyen

Ahogy ígértem... életem egyik legjobb élménye, és a hozzá tartozó kis írás, élménybeszámoló vagy mittomén'... nevezzétek el, ahogy tetszik... :-) 

Láda? Megvan. Akkor mehetünk.
Csapatok? Jelen. Nincs más hátra csak előre. 4 és fél órányi vonatozás után, a saját hülyeségünktől és a kifolyt narancsleves szutyoktól kábultan érkeztünk meg Szombathelyre. Mi várt ránk az elkövetkezendő órákban? Gyalogtúra, várakozás, szobafoglalás - avagy hogyan lesz a női mosdó koedukált? - gyaloglás, vacsora, gyaloglás, megnyitó...unatkozni esélyünk sincs. 
A hangulat fantasztikus, habár legbelül talán mindenkiben ott az izgalom, feszültség, hiszen versenyezni jöttünk. Bebizonyítani magunknak és mindenki másnak, hogy vannak dolgok, amik időnként egészen apró részleteken múlnak, és hogy mire képesek emberek, ha összefognak... Sablon? Persze... csapatszellem, közösség, összetartás, jó hangulat, empátia. De mégis ezen áll vagy bukik minden. Hit? Az van... talán még nem elég. Majd lesz.
Esti instrukciók a kolesz 407-es szobájában, kötszer rendezgetés, és hogy is látunk el egy eszméletlent? Ki nyugtatja a pánikolót, és ki kötözi az artériás vérzőt? Ezt is megbeszéltük, sejtettük, hogy mi vár ránk másnap. Éjfél, lassan ideje lesz a pihenésnek... tettünk is erre irányuló próbálkozásokat, több-kevesebb sikerrel. Háromnegyed órányi ''Kopi-nevezéktan'' gyakorlati oktatás után végül feladtuk. A percenkénti átlag 10-12 utónév, úgy, mint K. Miltiádész és K. Majomevősas, a társaság agyi kapacitását lenullázta, így feladva a küzdelmet, nagyjából hajnali egy körül kidőlt a csapat a maga teljes, őrült valójában. Megegyezés alapján hajnali hatkor egyszerre fog csörögni minden telefon. Alig várom. :D
Így az utolsó utáni pillanatban úgy érzem, minden amit tudtam nyomtalanul elpárolgott a fejemből - úgy, mint az a maradék pár deci whiskey reggelre, ami őrizetlenül lett hagyva...
Az egészséges, alvástól kisimult arcok, vidám őszinte mosolyok reggel... nos azt hiszem megfizethetetlen emlékül szolgáltak... Egyenpóló, aztán irány reggelizni, mert nincs sok időnk már... :-) 

To be continued...   :) ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése