Annyira igaz...

Hová süllyedhet még az emberi közönyösség? Van még lejjebb?
Ismerve jól nevelt társadalmunkat, simán.
Valós, megtörtént, példás esetnek voltam tanúja a reggeli rohanásban. 
...Még van egy kis időm, leülök a bevásárlóközpont egyik padjára, elszürcsölöm a kávémat és esetleg átfutom a számonkérés anyagát. Musculus manus, caput, capitis, neutrum. Ehhez hasonló szépségek kavarognak a fejemben. Megyek a bejárat felé, épp meglöktem a külső ajtószárnyat, amikor látom, hogy szemből egy töpörödött kis néni próbálja megtolni a másik, nála minimum 3x nagyobb lengőajtót, batyukkal a kezében, sikertelenül. Felismerve a nagyon is egyértelmű helyzetet, indulok felé, megszaporázva lépteimet, hogy segítsek neki. Így kerek a történet, minden ember ezt tenné...
De pördítsük vissza az időt addig a momentumig, hogy a néni nekifeszül az ajtónak (amit sokszor egy egészséges, fiatal, edzett ember is alig bír megtolni). Idő közben a belső ajtóhoz ért két jó erőben lévő, látszatra abszolút egészséges, talán még középkorúnak sem mondható nő... és megállnak. Megállnak a másik ajtószárny mellett és nézik, ahogy a néni első próbálkozása az óriásajtóval kudarcba fullad, én ekkor léptem be a két ajtó közti közlekedő térbe és indultam a segítségére. Nem azért, hogy ezt megírhassam, nem azért, hogy elmondhassam, hogy milyen jószívű és figyelmes voltam. Nem. Csak emberségből... Mert édesanyám arra tanított, hogy akinek szüksége van segítségre és tudsz segíteni, annak segíts...
A két nő ábrázata valamiféle ingerültségről árulkodott, szinte toporogva várták, hogy mikor nyitja már ki ez a vén mama az ajtót, hogy nekik már csak meg kelljen tartani (jó esetben) egy pillanatra és mehessenek iszonyú sürgős dolgukra. 
Rájuk néztem, fejcsóválva, a lehető legmélyebb undorral és megvetéssel, amit csak szavak nélkül ki tudtam fejezni és megtartva az ajtót, mindkét nőt magam elé engedtem...
Hátranéztem. A külső ajtót már kinyitotta valaki a néninek...

Mi lehet az a dolog, ami ezt indokolja, hogy valaki így viselkedjen? Vajon mi olyan rossz történhetett ezekkel az emberekkel reggel, ami nem engedte feláldozni emberi méltóságukból azt, hogy megfogjanak egy kicseszett ajtót és meghúzzák vagy megtolják valamerre. 
Nem titkolom, Pécsett történt egy bevásárlóközpontban, a gazdagság jólét és műveltség fellegvárában... (de lehet, hogy inkább csak a közömbösség, mesterkéltség és kivagyiság fertője...)
Szégyellem is, mert nagyon szeretem ezt a várost.
Szomorú...

Megható...

Link a videóhoz... 

Biztosan sokan ismeritek, de nem baj... inkább gyógyítanák a sok beteg lelket ilyen dolgokkal, mint ezekkel a mondatokkal, pl. egy híradóban: Meghalt, súlyosan megsérült, kigyulladt, karambolozott...
Igen, legyünk reálisak, sajnos megtörténnek a szörnyűségek, bármikor és bárkivel, de nem gondolnám, hogy csak erről kell szólnia az életünknek. 
Félreértés ne essék, néhány borzalomról mindenhonnan értesülünk, a baj ott van, hogy a jóval nincs egyensúlyban... Túl kevés jut a szépből, meghatóból, emberségből a hétköznapok szennyétől megfáradt lelkeknek. 
Nem is tudom, kell-e magához a videóhoz bármit is hozzáfűzni... Megfogalmazni úgy érzem, nem tudom... csak szavak jutnak eszembe: emberség, önzetlenség, jóság, állatszeretet, elhivatottság. És, hogy az ÖNZETLENSÉG és JÓSÁG igenis létezik, bármennyire is próbálják ezt elpusztítani és kiirtani belőlünk!!! 
Szóval ajánlom mindenkinek, aki látta és aki nem, annak is, hogy szánjon rá két percet... és mindentől függetlenül, hogy ki ő, mennyi fizetést kap és mi a szakmája, nézzétek meg! Ne szégyelljétek átélni azt, ami próbál előbuggyanni belőletek a felszín alól... Ciki? Prófétás? Csöpögős? Hát legyen! ;) De tudjátok, az emberek így vagy úgy, de éreznek valamit, az ilyen képsoroktól, és azoktól a hírektől, amikről nem sokat hallunk, hogy nem csak meghalt, hanem sikeresen újraélesztették, megmentette az életét... Valamit, amitől most úgy érzem, kicsit megtisztult a lélek... A szkeptikusoknak, akik csak azt látják, hogy "híres lett valaki, és mennyi ilyen van még a világon" üzenem: Igen, és ő az egyik közülük! Mennyi ilyen van?!!! RENGETEG, csak sajnos nem hallunk felőle.... De bárcsak láthatnánk hasonlót,- legyen szó emberről, állatról,- még rengeteget!!!