Egy szeretett kutyus emlékére...
Különleges volt, mint minden kutya a gazdája szemében. Páratlan, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen.
Családtag. Iszonyú fájdalom elveszíteni egy társat, egy igazán hűségeset, kinek semmi nem volt fontosabb, csak, hogy gazdája szeresse.
Utolsó napjaiban is simogattuk, megdajkáltuk, beszéltünk hozzá. De féltünk is, aggódtunk, hisz látszott a szemében, hogy feladta, hogy valami nincs rendben, el kell mennie hamarosan. Itt kell hagynia a gazdikat, pedig mennyire szerette őket...
Nem kellett nehéz döntést hozni sorsa és szenvedése felett, mesterségesen beavatkozni az élet menetébe. Talán így könnyebb a léleknek, könnyebb megbékélni, elengedni, megőrizni.
Aztán egy novemberi reggelre örök álomra hajtotta fejét.
Ő is ott van már... Az örök vadászmezőkön, kergeti a vadakat, és kedvenc labdáit.
És itt van, velünk, a szívünkben.
Mindörökké.
Mert a szeretet sohasem hal meg, nem múlik el nyomtalanul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése