A tavaszt szimatoljuk, érezzük a levegőben a beköszönteni vágyó megújulást.
Egy lány ácsorog a tavaszi reggel forgatagában, egy bevásárlóközpont előtt. Vár valakit. Pillantása a tömegben elveszik, keres, kutat, vizslat, várja, hogy mikor tűnik fel az ismerős arc, a jól ismert mosoly.
Közben feltűnik neki a város életének ritmusa, mint valami óriási szív dobbanásai. Észreveszi a jelzőlámpák ütemes váltakozását, figyeli az "emberhullámokat", melyek egy metronómot meghazudtoló pontossággal lódulnak meg felé a gyalogátkelőn. Füleli a lámpáknál várakozó járművek hangját, majd indulásuk ütemét. Szíve felveszi a buszok, autók tompa dübörgésének ritmusát. Ezt az elképesztő, lüktető zenei művet időnként egy motor visító hangja teszi izgalmassá... Eszébe jut a motorozás élménye, a szabadság érzése. Majd egy csikorgó fék szakítja meg a hangok, zajok folyamát. Aztán kezdődik elölről, mindenki megtalálja az elveszett ritmust... A mellette elhaladók fülhallgatóiból különféle zenefoszlányok szűrődnek a reggel zenéje közé. Friss dohánylevelek illata csapja meg az orrát, mélyet szív a hűvös levegőből. Szerette a dohánygyár illatát. Zenét hallgatott, a reggel zenéjét...
Feltűnt az ismerős arc, a mosoly, megölelték egymást, majd bekapcsolódtak a város ereinek lüktetésébe...
