Az esti csapatépítő fotózás és egyéb tevékenységek után tehát elindultunk a verseny megnyitójára. A eső meg - miért is ne? - elkezdett esni, de mi kemények vagyunk, nekivágtunk, rögtön egy kis pihenővel... első kárhelyünk, ahol megtudtuk, hogy a ''2 perc lejárt''... Remélem mindenki megjegyezte! :D Ja és a helyszín sem volt biztonságos. A pillanat hevében az értékelés után a csapat egy kicsit - érthető okokból - megzuhant. De hamar beláttuk, hogy a hibák számolgatása csak a további teljesítményt rontaná, no meg a hangulatot, ami még ezek után is igencsak jó volt... Jöttek a pihenőállomások, tűzoltókkal, ahol egy igen tanulságos párbeszéd fültanúi lehettünk. Íme, név és a teljesség igénye nékül:
Csaj: - Egy elit gimibe járunk
Csaj2: - Ja, oda csak ilyen nagyon okos emberek járnak
Tűzoltó: - Akkor te miért is jársz oda?
Az év egyik legszebb beszólása kétségkívül :D
Majd folytattuk utunkat keresztül a városon, a laikus szemlélődők nem kis örömére. Egy másik kárhelyen ellátás közben történt egy kis baki... Nos nem tudom próbáltátok-e már térdelő testhelyzetben -háttal - egy robogónak a támasztóját visszarúgni. Nem lehetetlen, nekem sikerült, de nem egészséges dolog betakarózni egy robogóval, pláne ha egy - imitált - nyílt törést próbálsz bekötözni... :D De ezt is összehoztuk. Irány tovább. Kaptunk mindenféle feladatot, közben persze ment a matekozás a pontjainkról, néhol diszkrét infókat is le lehetett szűrni egy-egy értékelő monológból... Legbelül végig hittem abban - mivel meg lettünk nyugtatva, hogy nem kell nyomja az esélyesek terhe a vállunkat :D (de bevallom ez volt eddig a legőszintébb és egyben a legmotiválóbb útravaló a versenyhez) - hogy egy 3.helyet el fogunk, el kell érnünk. Voltak pillanatok, amikor ez az érzés egyre jobban felerősödött... tudjátok, mikor az ember csüng azokon a szavakon, amiket az értékelésen hall, és próbálja levonni a következtetést, aztán a legkisebb jóra utaló kijelentést is ezerszeresére erősítí magában, hogy igen, igen meglesz. Azért a tömeges balesetnél mindenki meghatározó élményeket szerzett... A kommunikáció... nos igen, sok múlik rajta adott helyzetben, de némelyik párbeszéd meglepő fordulatokat tartogathat... Mire gondolok? Egy másodfokú égési sérüléseket szenvedett páciens, aki nem lát, és tulajdon fájdalmai kevésbé, az új, márkás pólójának állapota annál inkább érdekeli. Épp kezdenék örülni, hogy egész jól megértjük egymást, segítőtársam (vagyis, bajtársam ;) ) is visszatér mellém, amikor a semmiből odarohan egy lány, és ordítja, hogy Úristen, valaki körbehányt... A srác jajveszékel, hogy biztosan nem figyeltünk rá. De, és mellesleg senki sem hányt körbe. De mielőtt a tényt elfogadná, megkérdezi, ''Akkor négyzetbe?'' :D Ez volt az a pillanat, amikor verseny ide vagy oda, próbálunk komolyak maradni, de mikor a melletted álló mentős kezd el röhögni a beszóláson, akkor már nem tudsz mit csinálni... Először nem is értettük a dolgot, azt hittük mi csináltunk valami vicces bénaságot... de nem, úgyhogy röhögtünk mi is. A másik, ami a sérült igencsak csavaros észjárását bizonyítja, amikor megpróbáltam terelni a szót a pólója állapota és a fájdalmai közötti összefüggésről, mesélte, hogy külföldön vette, én imprózok, mert gondoltam verseny, hátha ''Igen látom Londonban?'' - célozva egy gyakori, de jelen esetben nem létező feliratra. A reakció? Szerintetek? ''Nem, Párizsban, Úristen, elszakadt? Elégett a pólóm? Meg fogok halni?'' És akkor most hozd helyre a 10 perces melót.. ''Jajj, dehogy, nincs semmi baja a pólódnak, ne haragudj de én meg diszlexiás vagyok, és nem fogsz meghalni, mert már jön a szaksegítség'' :D Letudva, de beteggel nem kell improvizálni :D
To be continued :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése