"Mentő ütközött..." ilyen hír hallatán gondolom nem csak nekem ugrik görcsbe a gyomrom? Sajnos nem az első, amiről hallok, és mennyi lehet szerte a világon, amiről nem tudunk...
Te jó ég! Hiszen ezek az emberek nap mint nap, értünk teszik, amit tesznek, száguldanak az életért, ami néha annyira vékony kis fonálon függ a semmi felett... És ők is bajba kerülhetnek... veszélybe kerülhet az, amiért annyi mindent tesznek, és tettek már eddig... Az Élet!
...Sok dolgot eszembe juttat, például, hogy mennyire buták, figyelmetlenek, és közönyösek lettek az emberek...
Kicsi voltam, egy napon édesanyámmal sétáltunk a városban, miközben közlekedési ismereteket szereztem. Megálltunk egy zebránál, tilos jelzésnél. Aztán nem messze feltűnt egy nagy piros, szirénázva száguldó autó.
"Anya, Tűzojtó!"- akkor már tudtam, és mint minden kisgyerek áhítattal figyeltem, hogy ér hozzánk egyre közelebb. A lámpa zöldre vált, de senki nem indul el, mi sem.
"Látod, milyen gyorsan jön? Sietnek, mert valaki bajban van, lehet, hogy ég a háza. Ezért ilyenkor akkor sem szabad átmenni az úttesten, ha zöldet mutat a lámpa!"- hangzott édesanyám tanítása.
Azt, hogy romlott világban élünk, később egy másik hasonló szituáció jól bizonyította....
Néhány éve egy forgalmas út egyik gyalogátkelőjénél várakoztunk a szabad jelzésre, épp édesanyám is velem volt, ő munkába, én iskolába igyekeztem.
Sziréna, amit már messziről hallottunk, a lámpa zöldre vált, a kanyarban feltűnik egy tűzoltóautó, eszembe jut a tanítása... És ami a legborzasztóbb, az embertömeg elindul... A tűzoltóautó csikorogva fékez, és a soktonnás jármű éppen csak nem okozott balesetet... Majdnem... mert egy rakás ostoba ember, aki csak a saját, vélt jogaival törődik, mert nekik a szabad jelzés akkor is szabad, ha történetesen látják, hogy egyenesen egy száguldó tűzoltókocsi elé masíroznak... De nekik elsőbbségük van. Mert zebrán közlekednek. SZABÁLYOSAN! ???!?!?!?!
Volt egy gondolatom, de kicsúszott a számon, "Csessze meg, ezt nem akarom elhinni! Ezek idióták!" - néhány ép elméjű ember tekintete felém fordult, meglepődtek, ugyanakkor láttam, egyetértenek... Talán még őket is nevelték a szüleik...
